A termék a kosárba került.
Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Tanúsítvány
Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz
Kategóriák
Termékajánló
Termék részletek


ANDY WEIR: MENTŐEXPEDÍCIÓ / A MARSI - FILMES BORÍTÓVAL

-25%
ANDY WEIR: MENTŐEXPEDÍCIÓ / A MARSI - FILMES BORÍTÓVAL
3 995 Ft
Akció: 2 980 Ft2980
Kezdete: 2016.03.26   A készlet erejéig!

  • Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
    Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
    Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg emberi tényező.
    De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a számtalan leküzdhetetlennek tűnő akadállyal szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

  • Könyv címe
    MENTŐEXPEDÍCIÓ / A MARSI - FILMES BORÍTÓVAL
    Szerző, közreműködő
    ANDY WEIR
    Kiadó
    FUMAX
    Kiadás éve
    2015
    ISBN
    9786155514333
    Cikkszám
    c010105401
    Tömeg
    540 g/db
  • 2. FEJEZET  Naplóbejegyzés: 7. sol

     

    Na, jó, aludtam egy nagyot, és most már nem tűnik olyan reménytelennek a helyzet, mint tegnap.

    Ma számba vettem a készleteimet, és végeztem egy gyors EVA-t,

    hogy leellenőrizzem a kinti felszerelést is. Így állnak a dolgok:

    A felszíni küldetésnek harmincegy napig kellett volna tartania. Biztos, ami biztos, az ellátmányszondák elegendő élelmiszert dobtak le,

    hogy az egész legénységnek legyen mit ennie ötvenhat napig. Így, ha

    egy vagy két szonda meghibásodott volna, még mindig marad elég élelem, hogy befejezzük a küldetést.

    A pokol a hatodik napon szabadult el, ami azt jelenti, hogy hat embernek ötven napra elegendő ennivalója maradt. Mivel egyedül vagyok,

    háromszáz napig is kihúzom a készletekkel, de ha jól beosztom őket,

    akkor még tovább. Szóval van időm.

    Bőven el vagyok látva EVA-ruhákkal is. A csapat minden tagjának

    két űrruhája volt: egy repülési szkafander leszálláshoz és felszálláshoz,

    és egy jóval nagyobb és erősebb a felszíni munkavégzéshez. Az én repülési ruhám lyukas, és persze a többiek elvitték a maradék ötöt, amikor visszatértek a

    Hermes

    re. De mind a hat EVA-ruha itt van, méghozzá tökéletes állapotban.

    A Lak gond nélkül ellenállt a viharnak, de kint már nem ilyen rózsás

    a helyzet. Sehol sem találom a szatellittányért, valószínűleg kilométerekre sodródott a szélben

     

    Az MFE persze oda van, a többiek felmentek vele a

    Hermesre. bár az alsó fele (a landoló állvány) itt maradt. Semmi értelme azt is vinni, ha egyszer a felemelkedésnél a súly az ellenséged. A járműnek ez a része

    tartalmazza a landoló lábakat, az üzemanyaggyártót és minden mást,

    amiről a NASA úgy gondolta, hogy szükségtelen az orbitális pályára

    való visszatéréshez.

    Az MLE az oldalán fekszik, és egy lyuk tátong rajta. Úgy látszik,

    hogy a vihar letépte a burkolatot a tartalék ernyőről (amit landoláskor nem használtunk fel), és amint az ernyő szabadon volt, ide-oda

    vonszolta az MLE-t, hozzácsapva minden sziklához a környéken. Nem

    mintha amúgy sokat tudtam volna kezdeni vele, elvégre az MLE fúvókái még a jármű saját súlyát sem képesek felemelni. Viszont azért

    az alkatrészei hasznosak lehettek volna. Talán még mindig azok lehetnek.

    Mindkét marsjárót félig betemette a homok, de egyébként jó állapotban vannak. A nyomástömítéseik épek. Nyilván. Vihar esetén az a normál eljárás, hogy beszüntetünk minden mozgást, és kivárjuk, amíg a vihar elvonul, szóval a marsjárókat úgy tervezték, hogy bírják a strapát. Nagyjából egynapi munkával ki tudom majd ásni őket.

    Megszakadt a kommunikáció a négy időjárási állomással, amelyek

    négy különböző irányban, egy-egy kilométerre állnak a Laktól. Köny-

    nyen lehet, hogy tökéletesen működnek, csak a Lak kommunikációs

    berendezései most olyan gyengék, hogy még azt az egy kilométert sem

    tudják lefedni.

    A napelemeket belepte a homok, úgyhogy használhatatlanná váltak

    (támpont: a napelemeknek napfényre van szükségük, hogy elektromosságot termeljenek), de amint letisztítottam őket, újra teljes hatékony

    sággal működtek. Bármit fogok is csinálni, bőven lesz hozzá energiám.

    Kétszáz négyzetméternyi napelem áll rendelkezésemre, bőséges készletek elraktározására alkalmas hidrogén üzemanyagcellákkal. Csak pár naponta le kell söprögetnem őket.

    Bent, a Lak stabil kialakításának köszönhetően, nagyszerűen állnak

    a dolgok.

    Lefuttattam egy teljes diagnosztikát az oxigenátoron. Kétszer is. Tökéletesen működik, és ha bármi baj lenne vele, van egy rövid távú  működésre tervezett tartalék. Azt viszont kizárólag vészhelyzet eseén használhatom, addig, amíg a fő oxigenátort megjavítom, ugyanis a tartalék valójában nem bontja le a Co

    2-t, és nem vonja ki belőle az oxigént, hanem csak elszívja az előbbit, éppúgy, ahogy az űrruha is.

    Elvileg öt napig kell kitartania, mielőtt a szűrői telítődnek, ami az esetemben harminc napot jelent (mert nem hatan vagyunk, hanem csak én egyedül). Ez azért megnyugtató.

Webáruház készítés