Üdvözöljük webáruházunkban!

Írjál és szeressél, avagy a levél alkonya…?

Nyáry Krisztián új könyve mondhatni visszatérést jelent a kezdetekhez, vagyis rokonítható a hangos sikert arató „Így szerettek ők„ témaválasztáshoz. Itt is jeles irodalmi és művészeti személyiségek szerelmi élete elevenedik meg, immáron kordokumentumoknak tekinthető leveleken keresztül.

 Olvasva a míves magyarsággal, nagy igényességgel írt leveleket óhatatlanul összevetjük őket a jelenkor levelezési gyakorlatával és bizony egy letűnt kor erényei azonnal nosztalgiát élesztenek bennünk.

Néhány mondat erejéig tekintsünk visszafelé, hogy megérthessük mit hagytunk el és miért?

 Valamikor a levélírás és a tudás kéz a kézben járt, azaz kevesek kiváltsága volt. Kiegészülve a levél továbbítás nehézségeivel, lassúságával egy alaposan átgondolt gyakorlatot igényelt és ezen keresztül jelentős eseménynek számított a köznapi életben. Levelet írni tanult és oktatott tevékenység volt, tartalmát és formai jegyeit tekintve egyaránt, amelyet mindösszesen nemes urak és nemes kisasszonyok, polgárság tehetősebb hányada művelt. Ezek mára sokszor örökbecsű értekezéseknek, líra műveknek számítanak és átszivárogva a soron következő nemzedékekhez, a kultúra továbbadásának pótolhatatlan kellékeivé váltak

Az oktatás tömegessé válásával és levelezés egyszerűsödésével azonban a folyamat felhígult, vesztett erejéből és értékéből. Mára pedig a néhány mondatos üzengetések, szűkre szabott praktikumok idejét éljük.

Nehéz megmondani, hogy a levélírás valóba kihalóban lévő műfaj-e napjainkban? Valamikor a szellemi ürességen keresztül képzett hidat emberek között, mára azonban ez a tér rengeteg információval és hírforrással telített. Azonban ezen információs tenger túlzottan érdekalapúvá  kaotikussá és kezelhetetlenül óriássá vált. Ez pedig felkeltheti a hitelesebb, személyes kapcsolatokra alapozó igényt az emberekben. Bizalmi problémák estén ugyanis előbb barátotokat és nem újabb híreket kezdünk el keresni.

A kézzel írt hagyományos levél is nehéz kérdés, úgy is mondhatjuk, hogy  sorsa az írógép használata óta vált kritikussá.  Egy biztos: a kézzel írt levél írásképe szerves egységet alkot a mondanivalóval és annak őszinteségével, mintegy  nyomatékosítja azt. A levél írójának szenvedélye, akarata, lelki gyötrelmei a kézzel írt sorokban erősödnek fel és teljesednek ki. Éppen ezért gondolatban átölelni valakit a messzi távolbó szinténl csak kézzel írt levéllel lehet igazán…

Talán megéljük még a levelezés reneszánszát egyszer !? Lehet, de azért tudnunk kell görög bölcselet nyomán, hogy „kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba”, a dolgok változása megállíthatatlanul bekövetkezik.

Addig is olvassuk Nyáry Krisztiánt és az olyan levél válogatásokat, amlyek újra megtanítanak minket, szeretni, érezni és példát adnak számunkra fegyelmezettségből és tisztelettudásból.

Lakatos Attila Tibor